Váratlan vendégek

– Köszönjük, hogy befogadtok minket – mondta Gábor, miközben letette a csomagjaikat az előszobában. – Talán karácsonykor is itt leszünk, mert lehetetlen szerelőt találni ebben az időszakban.

– Semmi gond, érezzétek otthon magatokat – felelte Dávid mosolyogva.

Az első pár nap békésen telt, de Anita viselkedése a harmadik napon kezdett igazán kiborítani. A vendégszoba helyett a mi hálónkat használta a fürdéshez, maga után hagyva nedves törölközőket és szanaszét heverő piperecikkeket. Ráadásul észrevettem, hogy néhány kedvenc pulóverem eltűnt, és azokat később az ő bőröndjében találtam meg.

A karácsonyi reggeli drámája

Karácsony reggelén, a közös reggelinél vettem észre, hogy valami nincs rendben. A nappaliban lévő kandalló díszítése megváltozott. A fekete márványvázát, amelyben édesanyánk hamvai voltak, nem találtam a helyén. Azonnal kérdeztem:

– Valaki látta a vázát, ami itt volt? – kérdeztem aggódva.

Anita közönyösen felnézett a tányérjáról. – Ja, kidobtam a hátsó kertben. Az a váza minden alkalommal halálra rémisztett, amikor ránéztem.

Feszültség a levegőben

– Mit csináltál?! – kiáltottam fel döbbenten.

– Csak hamvak, ne túlozz! – vont vállat Anita.

Elborult az agyam, és kirohantam a kertbe, remélve, hogy még megmenthetem, amit lehet. De a hamvak nagyrészt eltűntek, és az a tudat, hogy anyukám emléke így veszett el, mélységes fájdalommal töltött el.

Az éjszakai meglepetés

Aznap éjjel egy sikoly rázta fel a házat. Dáviddal azonnal felrohantunk az emeletre. A szag már a folyosón megcsapta az orrunkat – valami borzasztó történt. Anita a vendégszobában állt az ágyon, miközben a szőnyegen és a ruhákon sötét, bűzös víz terült szét.

– Mi történt itt? – kérdeztem kárörvendő mosollyal.

– A WC-ből jött minden! – sírta Anita.

Dávid alig tudta visszatartani a nevetést. – Úgy tűnik, csak ez a szoba érintett. Valami karácsonyi csoda lehet – jegyezte meg szarkasztikusan.

– Ez biztos karma! – jegyeztem meg gúnyosan. – Anyu mindig szerette a csínyeket.

Anita dühösen rám nézett. – Ez a ti házatok! Oldjátok meg!

A karácsonyi igazságszolgáltatás

A probléma nem oldódott meg karácsonyra, mert a szerelő csak másnap tudott jönni. Anita egész nap morcosan ült az ünnepi asztalnál, miközben a család többi tagja vidáman beszélgetett és nevetett.

Gábor egyszer félrehívott. – Köszönöm, hogy nem dobtál ki minket – mondta zavartan. – Tudom, hogy Anita nem könnyű eset.

– Gábor, kidobta anyukánk hamvait – vágtam rá élesen.

– Tudom, és nagyon sajnálom – sóhajtott. – Nem tudtam, hogy meg fogja tenni.

Poetikus igazságszolgáltatás

Anita azonban nem úszta meg. Amikor megpróbálta a család többi tagjának elmesélni a saját verzióját, mindenki azonnal az én pártomra állt.

– Kidobtad az anyukájuk hamvait? – kiáltott fel az egyik nagynéném. – Mi a baj veled?

Karácsony estére Anita arcán tiszta megalázottság látszott. Ahogy Dávid és én később elpakoltunk, odasúgta nekem:

– Szerinted anyukád tényleg itt volt velünk?

Elmosolyodtam. – Ha nem is volt, biztos vagyok benne, hogy odafentről figyelt, és jóízűen nevetett.