Az áldozat évei

Amikor tíz évvel ezelőtt Erzsébet férje meghalt, Márk és Mária javasolták, hogy adják el a nagy házat, és költözzön egy kisebb lakásba, amit könnyebb fenntartani. Az eladásból származó pénzt azonban saját vállalkozásaik beindítására használták.

Bár a vállalkozások sikeresek lettek, gyermekeik annyira elfoglaltak lettek, hogy csak ritkán tartották a kapcsolatot édesanyjukkal. Erzsébet nyugdíja nem volt elég a megélhetésére, pláne nem arra, hogy ajándékokat vegyen unokáinak. Ezért 65 évesen takarítói munkát vállalt egy bútorboltban a bevásárlóközpontban.

A szégyen árnyéka

Aznap este Erzsébet megpróbálta felhívni Márkot, hogy elmagyarázza a helyzetet.

– Sajnálom, anya, most nem érek rá. Majd visszahívlak – mondta Márk hűvösen.

– De drágám, a mai napról szeretnék beszélni... – kezdte Erzsébet.

– Viszlát, anya – szakította félbe Márk, és bontotta a vonalat.

[ ]

Erzsébet képtelen volt megérteni Márk reakcióját. Hiszen a takarítás becsületes munka. Ezért úgy döntött, felhívja Máriát, hátha ő tudja, miért viselkedik így a bátyja.

– Anya, most nem érek rá. Majd visszahívlak – vágta rá Mária, mielőtt Erzsébet egy szót is szólhatott volna.

Erzsébet elkeseredett, de próbálta magát nyugtatni: „Karácsonykor úgyis találkozunk, majd elmagyarázom.”

Két nappal karácsony előtt

Erzsébet a szomszédját, Lőrincz Klárát hívta át egy kávéra, és elmondta neki aggodalmait.

– Biztosan felhívnak majd, Vica – vigasztalta Klára, miközben sütit majszoltak Erzsébet lakásában.

– Nem értem, miért csinálják ezt – sóhajtott Erzsébet. – Mi van, ha idén nem hívnak meg karácsonyra? Mit fogok csinálni?

– Ha nem hívnak, gyere hozzánk. Nálunk úgyis mindig nagy a családi összejövetel – ajánlotta Klára.

Bár kedves ajánlat volt, Erzsébet szíve a saját családjához húzott.

Karácsony reggel

Karácsony reggelén Erzsébet könnyeivel küszködött, miközben a karácsonyfa alatt lévő ajándékokat nézte. Egyedül volt. Reggelit készített, és próbált nem gondolni arra, hogy gyerekei nem keresték.

Ekkor kopogást hallott az ajtón.

– Biztos Klára az – gondolta, és lassan kinyitotta az ajtót.

– Meglepetés! – kiáltották gyerekei és unokái. Erzsébet a mellkasához kapott a meglepetéstől, de azonnal mosolyogni kezdett.

– Mi? Mit csináltok itt?

– Idén veled töltjük az egész karácsonyt! – kiáltotta Mária tízéves lánya, Liza, miközben egy hatalmas ajándékdobozt cipelt be. A gyerekek azonnal a fa alatti ajándékokhoz siettek.

A nagy bocsánatkérés

Ahogy Erzsébet gyerekei beléptek, Márk utoljára lépett be, és könnyes szemmel nézett édesanyjára. Szorosan megölelte.

– Sajnálom, anya. Nem tudom, mi ütött belém, amikor megláttalak abban a boltban – vallotta be Márk.

– Szégyelltél? – kérdezte Erzsébet halkan.

– Először azt hittem, hogy igen. De aztán rájöttem, hogy magamat szégyellem. Amikor a szomszédod felhívott, megértettem, milyen hálátlan voltam. Te minden pénzedet nekünk adtad, hogy boldoguljunk, miközben te küzdesz – mondta Márk.

Mária is odalépett.

– Anya, én is így éreztem. Mérges voltam, hogy nem mondtad el, hogy dolgozol. De rájöttem, hogy magamra voltam dühös. Nem gondoltunk arra, hogy visszafizessük neked, amit értünk tettél.

Erzsébet könnyes szemmel mosolygott gyerekeire.

– Nem kell visszafizetnetek semmit. Az a pénz a tiétek volt. De köszönöm, hogy most itt vagytok – mondta.

Ez a karácsony felejthetetlen maradt Erzsébet számára. Gyermekei végül elkezdték támogatni őt, és soha többé nem feledkeztek meg róla.