„Zenész? Teljesen megőrültél, Levente?” – csattant fel László, amikor fia bejelentette, hogy zenei karriert szeretne építeni.

Levente 18 éves volt, tele ambíciókkal és álmokkal, de a szülei egészen más jövőt képzeltek el számára. Ügyvédet akartak belőle faragni, ahogy az apja és nagyapja is az volt, de Leventét egyáltalán nem vonzotta ez az út.

„Apa, miért nem érthetitek meg, hogy ez az, amit igazán szeretnék? A zene az életem! Sok ember sikeres lett, mert követte a szenvedélyét. Én is ilyen akarok lenni!” – érvelt Levente.

„Nem fogom tovább ismételni magam” – vágott vissza László szigorúan. – „Ügyvéd leszel, pont, ahogy mi. Ez nem vita tárgya!”

Levente hevesen ellenkezett, de László hajthatatlan volt. Júlia, az édesanyja, próbálta enyhíteni a feszültséget.

„Levente, apád csak aggódik érted” – mondta halkan. – „Nem akarja, hogy olyan pályát válassz, amiben nincs biztos jövő. Tudod, hányan álmodoznak nagy dolgokról, de nem érik el őket?”

„Anya, ha igazán aggódna értem, támogatna!” – szúrta vissza Levente. – „De most úgy érzem, csak meg akarnak akadályozni abban, hogy az legyek, aki lenni szeretnék.”

„Ha nem tetszik, amit mondok, miért nem hagyod el a házat?” – csattant fel László. – „Ha velünk élsz, a mi szabályainkat kell követned!”

Levente aznap este összepakolt. Júlia könyörgött neki, hogy maradjon, de a fiú elszánt volt. Elhagyta az otthont, megfogadva, hogy bebizonyítja, tévedtek vele kapcsolatban.

Három év telt el anélkül, hogy Levente és a szülei kapcsolatba léptek volna egymással. Júlia szíve összeszorult minden alkalommal, amikor a fiára gondolt. Próbált hívásokat indítani, de Levente soha nem válaszolt.

Aztán egy reggel Júlia egy szörnyű telefonhívást kapott.

„Asszonyom, sajnálattal kell közölnöm, hogy a fia, Levente, motorbalesetben elhunyt” – mondta egy rendőr. Júlia kezéből kiesett a telefon, és a földre rogyott.

László azonnal odasietett. – „Mi történt? Mi van Leventével?”

A rendőr elmondta, hogy Levente halála azonnali volt. Júlia és László azonosítani mentek a testét, de az a pillanat mindkettejük életét megváltoztatta.

A temetés után Júlia minden nap ellátogatott a fia sírjához. Egyik nap egy kis plüssmackót talált ott. 

Értetlenül állt a játék előtt, de elrakt, és egy virágcsokrot helyezett a helyére.

Másnap azonban újabb játékokat talált ott. Kezdte furdalni a kíváncsiság, ki lehet az, aki ezeket a sírhoz viszi. Megkérdezte a temető gondnokát, de az nem tudott semmit.