Balázs egész életében saját érdekeit helyezte előtérbe. Ritkán gondolt arra, hogy döntései milyen hatással vannak másokra. Egy nap azonban, amikor egy elhagyatott úton magára hagyva állt, kezében csupán egy bot, világossá vált számára, hogy az élete önzésre és hazugságokra épült.
Tamás, a fiú, akit gyermekként a sajátjaként szeretett, kegyetlenül elhagyta. Tamás, aki egykor Adele, az édesanyja mellett nőtt fel, most, hogy Adele nemrég hunyt el rákban, megörökölte az összes vagyonát. Tamás azonban nem érezte, hogy bármivel is tartozna Balázsnak.
– Te csak egy teher vagy az életemben! – mondta Tamás hidegen, miközben leállította az autót az út szélén. – Nem akarom, hogy bármikor is lássalak!
Balázst sokkolták ezek a szavak. Tamás, akit egykor a karjaiban tartott, akit vigasztalt a nehéz időkben, most úgy dobta ki az autóból, mint egy tárgyat.
– Megígértem az édesanyádnak, hogy gondoskodom rólad! – suttogta remegő hangon Balázs.
Tamás azonban csak gúnyosan elmosolyodott.
– Ígéret? Egész életedben az anyám pénzéből éltél. Miért gondolod, hogy nekem bármit is adnom kellene neked? – mondta, majd gázt adott, és otthagyta Balázst az út szélén.
Balázs ott állt, magányosan, a múlt emlékeivel és az elhagyatottság érzésével körülvéve. Az élet azonban tartogatott számára egy váratlan fordulatot.
Ahogy Balázs a járóbotjára támaszkodva állt, hirtelen egy csillogó, fekete autó közeledett. Az autó megállt mellette, és egy fiatal férfi szállt ki belőle.
– Jól van? – kérdezte lágy hangon a férfi, akinek szemeiből melegség sugárzott.
Balázs döbbenten nézett rá, és csak egy halk igen-t tudott kinyögni.
– Túl veszélyes itt állni – mondta a férfi. – Gyere, ülj be az autóba. Elviszem, ahová csak szeretné.
Balázs szíve összeszorult. A férfi tekintete, hangja, valamiért ismerős volt, de nem tudta megmagyarázni, miért. Ahogy beszállt az autóba, Balázs lassan elkezdte elmesélni életének történetét.
A beszélgetés közben a fiatal férfi bemutatkozott: ő volt Péter, egy üzletember, aki épp a városból tartott hazafelé. Ahogy Balázs mesélt az életéről és a mostoha fiával való kapcsolatáról, Péter arckifejezése megváltozott.
– Várjon csak – mondta Péter hirtelen. – Az édesanyja neve Adele volt?
– Igen – válaszolta Balázs.
Péter szemei tágra nyíltak.
– Úgy tűnik, a sors különös játékot űz velünk. Adele az én édesanyám volt – mondta Péter.
Balázs nem hitt a fülének. Hogyan lehetett ez? Kiderült, hogy Péter Adele fiatalkori kapcsolatából született, és egész életében azt hitte, hogy az édesanyja már elhunyt.
Péter meghívta Balázst az otthonába, ahol a családja szeretettel fogadta őt. Kiderült, hogy Péter édesanyja, Edit, egy régi ismerőse volt Balázsnak, és most örömmel látta vendégül az idős férfit.
Balázs könnyek között vallotta be, mennyire hibázott életében, és mekkora fájdalmat okozott a körülötte élőknek. Péter és családja azonban nem ítélkeztek felette, hanem megbocsátottak neki, és új esélyt adtak neki.
Eközben Tamás, aki a kapzsiságának és önzésének engedett, elvesztette a barátait és a körülötte lévő emberek bizalmát. Amit Balázzsal tett, az az egész városban közismertté vált, és a karma, az élet elkerülhetetlen igazsága, megtette a dolgát.
Balázs megtanulta, hogy a szeretet és a megbocsátás az igazi értékek az életben. Soha nincs késő újrakezdeni, és a család az, amit szívből építünk, nem pedig vérségi kötelékek alapján. A sors második esélyt adott neki, hogy helyrehozza hibáit és megtapasztalja az igazi szeretet erejét.