– Meglepetés! – mondta a férfi, hangjában nyílt gúny és elégedettség. – Nem is vettétek észre, ugye?
Dávid döbbenten állt, szinte képtelen volt megszólalni. – Hol van Zsófi? – kérdezte végül, a hangja megremegett. – Hol van?
A férfi, akiről most már nyilvánvaló volt, hogy ő Dávid legjobb barátja, Laci, szélesen elvigyorodott. – Elment, Dávid. Napokkal ezelőtt. De ne aggódj, tudott erről. Ő kérte, hogy ezt tegyem.
A templomban a moraj egyre hangosabbá vált, a vendégek fészkelődtek a helyükön, sokan döbbenten néztek Dávidra, majd a férfira a menyasszonyi ruhában.
– Mit beszélsz? – kérdezte Dávid, a szemei tele voltak zavarodottsággal és dühvel. – Mit csináltál vele?
Laci felemelte a kezét, mintha nyugalomra intene. – Nyugodj meg, Dávid. Zsófi biztonságban van. De azt akarta, hogy érezd ezt a pillanatot. Hogy tudd, milyen az, amikor valaki, akiben bízol, hátba támad.
Dávid még jobban összezavarodott. – Miről beszélsz?
Laci arca megkeményedett, a mosolya eltűnt. – Ő tudta, Dávid. Tudott Vanessáról.
A név hallatán a templomban lévő vendégek között megfagyott a levegő. Dávid arca elfehéredett.
– Nem… nem, ez nem igaz – dadogta, de a hangja megingott.
Laci előrébb lépett, és szinte suttogva folytatta, de minden szója éles késként hatott. – Ó, de igaz. Zsófi mindent megtudott néhány nappal ezelőtt. Tudta, hogy a koszorúslányával csaltad meg, Dávid.
A levegő kiszorult a helyiségből. Dávid kétségbeesetten nézett körbe, mintha valaki megmenthetné. A tekintetem Vanessára siklott, aki néhány sorral mögöttem ült. Az arca falfehér volt, a kezei remegtek, és képtelen volt bárkinek a szemébe nézni.
– Ez hazugság! – tört ki Dávidból, de a hangja már inkább könyörgésre hasonlított.
– Nem, Dávid – szólalt meg Laci, immár minden gúny nélkül. – Ez az igazság. Zsófi látta az üzeneteiteket, tudott a találkozásaitokról. Leállíthatta volna az esküvőt, de azt akarta, hogy mindenki lássa, ki vagy valójában.
A templom ismét káoszba borult. Az emberek felálltak, sokan próbáltak távozni, mások döbbenten nézték a jelenetet. Dávid pedig teljesen összeomlott. A szemei könnybe lábadtak, a kezei remegtek, miközben felém fordult.
– Janka… – suttogta, a hangja elhalt. – Kérlek, hidd el, hogy nem így van. Ez nem az, aminek látszik!
A szívem elszorult, ahogy a legjobb barátomra néztem. – Dávid… mit tettél? – kérdeztem halkan, de a hangom tele volt fájdalommal.
A templom ismét elcsendesedett, amikor Laci utoljára megszólalt.
– Ez a büntetésed, Dávid, azért, amit Zsófival tettél.
Azzal megfordult, és elhagyta a templomot, otthagyva Dávidot teljesen összetörve, megalázva, és magányosan az oltárnál.
A cikknek az eleje!