Az unokám, Lilla, kidobott abból a lakásból, amit én ajándékoztam neki, azt állítva, hogy az az övé. Amit azonban nem tudott, hogy a „tökéletes” vőlegénye, Tomi, sötét titkot rejtegetett, ami mindannyiunk életét a feje tetejére állította, és mindkettőnket megtanított egy kemény leckére a bizalomról és a családról.
Egy nehéz kezdet
Hat évvel ezelőtt veszítettem el a fiamat és a menyemet egy szörnyű autóbalesetben. Azóta nevelem az unokámat, Lillát, aki akkor még csak 16 éves volt. Nem volt könnyű, de valahogy együtt átvészeltük az évek nehézségeit.
Egyik keddi napon Lilla boldogan robbant be a lakásba.
– Nagyi, képzeld, mi történt! – kiáltotta lelkesen.
Felpillantottam a keresztrejtvényem fölül.
– Miért vagy ennyire izgatott, kedvesem?
– Eljegyeztek! – jelentette be, miközben megvillantotta a gyűrűjét.
Egy pillanatra megállt bennem az ütő.
– Eljegyeztek? Kivel?
– Tomival! Két hónapja randizunk, és ő egyszerűen tökéletes!
Letettem a tollamat, és mély levegőt vettem.
– Két hónap? Az egy kicsit gyors, nem gondolod?
Lilla mosolya azonnal elhalványult.
– Miért nem tudsz egyszerűen örülni nekem?
– Csak aggódom. Mi lesz az egyetemi tanulmányaiddal? – kérdeztem óvatosan.
– Az egyetem nem nekem való. Abbahagyom – felelte határozottan.
– Lilla, ez nem komoly – válaszoltam. – Az oktatás nagyon fontos.
– Minek? Tomi majd gondoskodik rólam.
– És ha valami történik? Ha elhagy téged? – tettem fel az aggódó kérdést.
– Nem fog – csattant fel. – Miért vagy ennyire pesszimista?
Sóhajtottam.
– Csak vigyázni szeretnék rád.
– Ne fáradj. Ja, és egyébként szükségem van arra, hogy kiköltözz.
A döbbenet pillanata
Először azt hittem, rosszul hallottam.
– Kiköltözzek? Honnan?
– Ebből a lakásból. Mostantól az enyém – jelentette ki hűvösen.
– Lilla, azt mondtam, hogy örökölni fogod, ha már nem leszek.
Megrántotta a vállát.
– Most van rá szükségem.
Mélyen megrázott, amit mondott.