Egy nincstelen gyerekből lett dúsgazdag műgyűjtő. Palotája volt Münchenben, lakása Velencében. Nemes Marcell nem csupán magának gyűjtött, számtalan festményt ajándékozott a Szépművészeti Múzeumnak. Saját bevallása szerint négy elemit végzett Jánoshalmán, ahol 1866-ban született. Tizenévesen egy Kerepesi úti kávézóban üldögélt és abból élt, hogy portrékat rajzolt a vendégekről vagy szerelmes leveleket írt megrendelésre, amelyekkel később cselédlányokat szédítettek az írástudatlan megrendelők.
A festészet már ekkor izgatta, a művészetekről viszont semmit sem tudott, ezért a Japán kávéházba járt rendszeresen és a festők, szobrászok asztalánál jegyzetelt, hogy a kortársak közül ki számít talentumnak, kinek a festményeit érdemes megvásárolni - kezdi visszaemlékezését az Újságmúzeum korábbi cikke.
Az évek alatt hihetetlen érzéke lett ahhoz, hogy felismerje, melyik kép időtálló és remek befektetés.
Így például, mikor már pénze is volt rá bányavállalkozóként, egyszerre 50 festményt vásárolt Rippl-Rónai Józseftől, de azt is megtette, hogy kiutazott Párizsba Munkácsy Mihály özvegyéhez és a padlást átnézve számtalan Munkácsy-skiccet talált, amelyeket olcsón megvásárolt, majd borsos áron továbbadta őket. Később arra is volt példa, hogy Londonban a kisebb műkincskereskedőknél a pincétől a padlásig átnézte az árukészletet. Így vett olcsón Tintoretto, El Greco és Cézanne alkotásaiból. Az egyik Cézanne-festményt például 2000 frankért vette átszámítva, de másfél millió frankért sem adta el később. Nemes Marcell dúsgazdag, tehetős ember lett és folyamatosan jótékonykodott. Szinte minden évben méregdrága, világhírű festők alkotásait ajándékozta a Szépművészeti Múzeumnak. Pompás lakása volt Budapesten, egy hatalmas birtoka Tahiban, egy időben az egész Papsziget az övé volt, később Münchenben vásárolt egy négyemeletes palotát, de Párizsban és Velencében is volt lakása.
A cikknek még nincs vége, lapozz!
