Félénken bekopogott az irodájába, Bárdos fel sem nézett az asztalától. A csöndet végül az író törte meg: hát akkor csináljon valamit! Máriáss pedig két verset is elszavalt nagy átéléssel. Bárdos nem reagált semmit, csak kiszólt a titkárnőjének: kérem, készítse elő a szerződés! Így lett színész, s bár titkon mindig reménykedett benne, hogy főszerepeket kap, jobbára mellékszereplő volt, de ezzel is megbékélt. Mint mondta, neki a mellékszerepek voltak a főszerepek és mély alázattal készült azokra is. Pedig kritikát is kapott, 1960-ban például az egyik újság azt írta: „A tehetséges karakterszínész jószerivel élete első klasszikus szerepében is megmaradt társalgási színésznek.” Máriáss azonban nem adta fel, s a karrierje során számtalan színházban játszott. Többek között Budapesten, Győrben, Zalaegerszegen és Szegeden is. Fiatalon is idős karaktereket kapott (ahogyan ő fogalmazott: én öregnek születtem), talán azért is, mert egész életében tizenöt-tizenhat dioptriás szemüveget kellett viselnie. Így fordult elő a győri korszakában, hogy egy próbán eltörött a szemüvege, ám így is tovább játszott. A jelenet szerint inasként kellett egy hölgynek bejelentenie a báró érkezését, ám annyira rosszul látott szemüveg nélkül, hogy a hölgy férjéhez lépett oda és őt szólította Blanka asszonynak.