Tanyasi csirke boltból vagy piacról, avagy: néni vagy multi?

Miközben pár héttel ezelőtt egy bakonyi falu udvarán boldogan rohangaló csirkéket nézegettem, azon gondolkodtam, városi emberként miként tudok a legjobb alapanyagokhoz jutni, s ezek mennyibe kerülnek. Annyiszor hallom a „bezzeg a nénitől vett, piaci”, vagy az „egyben megveszem, jobban megéri” mondatokat, hogy gondoltam, utánajárok, mi a valóság. Kíváncsi vagyok, tényleg megéri-e otthon bíbelődni a szétszedéssel, vagy nyugodtan vegyem a boltban kapható tanyasi csirkét, darabokban, konyhakészen. Vendégszerzőnk, Glázer Attila konyhai kísérlete.

Nem célom ebben a cikkben azon gondolkodni, valóban megfelelően nevelt csirke-e a tanyasi, vagy éppen azt kétségbe vonni, hogy a piacon vett szárnyas a legjobb kosztot kapta-e, és a legjobb körülmények között lett-e nevelve. Arra keresem a választ, hogy milyen különbségeket fedezek majd fel a kísérlet során. Elővettem hát a megkérdőjelezhetetlen matematikát, majd leöntöttem azt egy kis szubjektív szósszal. Ha már főzök, ugye.

Vizsgáltam, melyik választásnál mennyi, és milyen hulladék keletkezik, mennyi időt vesz el az előkészítés, és természetesen az árakat is tüzetesen összehasonlítottam.

A kiindulást két darab, piacon vásárolt tanyasi csirke jelentette. Húsz perc alatt szétszedtem őket értelmezhető tételekre, amiket össze tudtam hasonlítani a forgalomban kapható, konyhakész termékekkel.

A kuka tartalma

Műanyag szatyorba tették a csirkéket, hamarosan elvileg csak lebomlót lehet majd abból is használni, minimális tehát a csomagolás ökolábnyoma, ha okosan csomagolom.
Ha boltban veszek meg mindent készen, akkor négy darab műanyag tál, négy fólia, és a folyadék felszívására használt, soha le nem bomló kis párna a hulladék.
A bolti, konyhakész termékeknél nincsen nyesedék. Mindent felhasználok. Hogyan alakult ez a piacinál?

A két csirke közel fél kiló nyesedéket rejtett magában, amit először majdnem kidobtam. A számolásnál ezt is feltüntettem. Nem hagyott nyugodni, amit láttam, elkezdtem gondolkodni, mit tehetnék a nyesedékkel. Fogtam a teljes fél kiló – bőrből, hájból, szárnyvégekből álló – maradékot, és betettem egy serpenyőbe. Az eredmény kb. 2 dl kisütött zsiradék, amit leszűrtem, remek lett a meglévő májak kisütéséhez, el is tettem belőle bőven. A pirult és teljesen átsült maradékot pedig három órán át főztem némi zöldséggel, amiből eszméletlen sűrű alaplé lett.

Viszonylagos tehát, hogy valóban hulladék-e a nyesedék. Inkább az a kérdés, szeretünk-e ilyenekkel bíbelődni.